Bájitaltan helyett...

Szeptember 2. Hétfő, bájitaltan helyett a parkban

Na, elmaradt a bájitaltan, mert az óra negyedik percében Lumpsluck professzor rosszul lett. Jobban mondva hirtelen a szívéhez kapott és falfehéren előre bukott az asztalára. Nagyon ijesztő volt. Potter elszaladt az igazgatóhoz (úgy is jól ismeri már az utat, biztos a jelszót is tudja…), Frank pedig elment Madam Pomfreyért. Mikor megérkeztek, Dumbledore komor arccal felvitte (lebegtette) az emelet irányába, és minket kiparancsolt az udvarra. Örülök neki. Mármint nem annak, hogy a professzor rosszul lett, hanem annak, hogy kint vagyunk, így van időm írni. Tudniillik bár öten vagyunk kint (Amynek órája van) a tóparti helyünkön (a fa alatt), mégis mindenki mást csinál. Alice egy szerelmes regényt olvas, Katie azzal szórakozik, hogy a füvet különböző színűre változtassa, meg ki tudja még mit csinál (szerintem Black ellen gyakorol), Vani és Lizzie pedig a tekergőkről folytat hihetetlenül izgalmas eszmecserét. Elcsíptem egy-két mondatot:
- Sirius olyan édes -áradozott mellettem Lizzie. Ha nem személyesen tőle hallom, el se hinném, hogy ezt tényleg ő mondja.
- Ja persze –morogtam – kb. annyira, mint egy üveg „Rótcsont-Rapid”.
Kijelentésemen Katie nagyot nevetett.
- Jaj, Lil, ne legyél már ilyen cinikus – szólt rám Lizzie.
- Jó napot kívánok, bájos hölgyek – hallok most egy idegesítően ismerős hangot a hátunk mögött. Véletlenül hallottam , hogy Katie ezt morogja: Emlegetett szamár! – Megengedik, hogy csatlakozzunk a társasághoz? –kérdezte Black.
- Nem, nem engedjük meg – felelem neki, és tüntetően folytatom tovább az írást.

Szeptember 2. A Gyengélkedőn

Aúúú! Inkább megpróbálok nem is figyelni a lábamra. Tehát, ott tartottam, hogy írtam tovább a naplómat, amikor is Black kitépte a kezemből, és elkezdte hangosan felolvasni. Az a szerencsém, hogy új oldalt kezdtem, így nem látta az osztálytárs-elemzést.
- „ Na, elmaradt a bájitaltan, mert az óra negyedik percében Lumpsluck professzor rosszul lett.” – Ejnye, Evans kisasszony már megint milyen pontos. – „ Jobban mondva a szívéhez kapott és falfehéren előrebukott az asztalára. Nagyon ijesztő volt.” – Hoppá, úgy tudtam, hogy az iskolaelsők bátrak. -- jeleznem kell, hogy itt lefegott Potter, Pettigrew és Lizzie. ( Lizzie biztos féltette a szerelmét. Hát igen. Nem sok kellett, hogy neki ugorjak). – „ Potter elszaladt az igazgatóhoz (úgy is jól ismeri már az utat, biztos a jelszót is tudja)”- Ágas, barátom, hallod, hogy milyen véleménye van rólad? És még így is utána koslatsz? Szégyen. – „Frank pedig elment Madam Pomfreyért. Mikor megérkeztek, Dumbledore komor arccal felvitte (lebegtette) az emelet irányába, és minket kiparancsolt az udvarra. Örülök neki. Mármint nem annak, hogy a professzor rosszul lett, hanem annak, hogy kint vagyunk, így van időm írni.” – Nyugodj meg, Evans, senki nem feltételezte volna rólad, hogy örülsz annak, hogy Lumpsluck professzor rosszul lett. Hiszen te vagy a kis kedvence – mondta, majd folytatta: „ Tudniillik bár öten vagyunk kint (Amynek órája van) a tóparti helyünkön (a fa alatt), mégis mindenki mást csinál. Alice egy szerelmes regényt olvas, Katie azzal szórakozik, hogy a füvet különböző színűre változtassa, meg ki tudja még mit csinál (szerintem Black ellen gyakorol), Vani és Lizzie pedig a tekergőkről folytat hihetetlenül izgalmas eszmecserét. Elcsíptem egy-két mondatot:
- Sirius olyan édes – áradozott mellettem Lizzie. Ha nem személyesen tőle hallom, el se hinném, hogy ezt tényleg ő mondja.” – Evans, nem hiszed el, hogy egy barátnődnek is tetszhetek? Hiszen nekem, az iskola leghelyesebb fiújának senki nem tud ellenálni.
-„ Ja persze - morogtam – kb. annyira, mint egy üveg „Póntcsont-Rapid”.
Kijelentésemen Katie nagyot nevetett.
- Jaj, Lil, ne legyél már ilyen cinikus – szólt rám Lizzie.”
- Igen, Lil, ne legyél már ilyen cinikus, árt a szépségednek – mondta pimaszul Black. Nálam ekkor szakadt el a cérna.
- Elég volt! – fakadtam ki. Kitéptem.a kezeimet Potterék szorításából, majd elkiáltottam magam – Capitulatus – mire a naplóm a kezembe repült. – Obstructo – mire Black hátrarepült kb. 4 métert, és puffanva elterült a földön. Elfordultam, és gyorsan összepakoltam a cuccaimat. Lizzie igazából nem tudta, hogy mit csináljon – láttam rajta. Nekem is akart segíteni, de borzasztóan aggódott a szegény kicsi Black baba miatt. Na és persze, pont ekkor jöttek oda hozzánk a hetedéves mardekárosok. Piton leült egy fa tövébe (meg tudom érteni, inkább, mint hogy Potterék esetleg letámadják). Mikor újra Blackre néztem, ő már velem szemben állt (tőlem úgy két méterre), és rámszegezte a pálcáját. – Tarantallegra – erre én persze vad táncba kezdtem. – Finite – mondtam, mire – láss csodát –megálltam. Gúnyosan elmosolyodtam:
- Ejnye Black, tudsz te ennél jobbat is! – mondtam neki, de elkövettem azt a hibát, hogy a mardekárosok felé néztem. (Vicces volt látni, hogy Bellatrix nem tudja, kinek szurkoljon: a gyűlölt unokatesónak, vagy a sárvérűnek). Már csak azt hallottam, hogy Black elkiáltja magát: Petrificus Totalus – de azért én sem hagytam magam. – Protego – val védekeztem, bár az átoktól megvédett, mindketten hátrarepültünk, és éreztem, hogy egy mély vágás keletkezett az arcomon. Persze most Black volt a gyorsabb, és már lendült is a pálcája: - Braquiam Emmendo – egyenesen a lábamra célozva, én meg összecsuklottam. A barátnőim és Potter odarohantak hozzám, Black meg csak ott állt, és nézett ki a fejéből. Már eleve nagyon dühös voltam, de így még jobban az lettem.
– Locomotor mortis – küldtem rá én is egy lábbilincselő átkot, majd dühösen mondani kezdtem a magamét:
- Nagyon elegem van belőled, Black! Eddig próbáltam magam áltatni magam azzal, hogy te nem vagy szemét, csak a pillanat hevében ítéllek el mindig, de most már látom, hogy tényleg kiérdemelted a Black nevet, és abban a családban egyedül Andromeda a normális. Érzéketlenül átsétálsz mindenki lelkivilágán, nem törődve azzal, hogy fáj-e neki, vagy sem. Azt hiszed, hogy neked mindent szabad, és hogy te vagy a középpontban. Mert ugye biztos, hogy ha megjelensz a színen, akkor az összes lány a lábaid elé hull, mi? Hát nagy tévedésben vagy! Nem veszed észre, hogy milyen szánalmas vagy? Mindenkit az őrültbe kergetsz azzal, hogy kiskirálynak hiszed magad, pedig csak egy olyan kis liba dőlne be neked, mint amilyen az unokahúgod! Esküszöm, ha nem állsz le, legközelebb úgy megátkozlak, hogy arról kódulsz! – fejeztem be a mondandómat, és erre a végszóra érkezett meg McGalagony, megakadályozva Blacket abban, hogy nekem ugorjon. Felparancsolt minket a Gyengélkedőbe, és most a többiek órán vannak. Én meg itt élvezem Black társaságát. Bár szerencsére most alszik. Én pedig megkaptam az emlegetett „Pótcsont-Rapid” adagomat. Nagyon nagyon fáj a lábam!
Tényleg, még le se írtam az órarendemet. Hát az valami KATASZTRÓFÁLIS!!!! Ezek meg akarják velem utáltatni a Roxfortot? Esküszöm, visszasírom a hatodikat, amikor még voltak lyukasóráink. Beírom ide is ezt a „gyönyörűséget”:

HÉTFŐ: Átváltoztatástan, Gyógynövénytan, Bájitaltan, Rúnaismeret, Legendás lények gondozása, RAVASZ előkészítő
KEDD: Sötét varázslatok kivédése, Bűbájtan, Mágiatöri, Jóslástan, RAVASZ előkészítő, 23.00 Asztronómia
SZERDA: Bájitaltan, Mugliismeret, Legendás lények gondozása, Átváltoztatástan, Számmisztika, RAVASZ előkészítő
Csütörtök: Sötét varázslatok kivédése, Gyógynövénytan, Rúnaismeret, Jóslástan, Mágiatöri, RAVASZ előkészítő
PÉNTEK: Bűbájtan, Mugliismeret, Átváltoztatástan, Bájitaltan, Számmisztika, RAVASZ előkészítő

Ez kész öngyilkosság! Miért jelentkeztem mindenre? Csak mert kiváló auror akarok lenni? Ez nem mentség! Vajon milyen szellem szállhatott meg tavaly, amikor bejelöltem a Jóslástant? Senner professzor már alapjáraton idegesítő, nem hogy az óráján! Ebbe bele fogok pusztulni!!! Jaj, ne! És ami még ennél is rosszabb! Black felébredt!!