Én vagyok a Teszlek Süveg,

A kalapok kalapja,

Ha azt akarod megtudni,

Hol viheted még sokra,

Ne is tekints más kalapra,

Én vagyok az embered,

Húzz fejedbe, s megtudod,

Hogy hol van a helyed.

Ha bátor vagy, s vakmerő,

A Griffendél a házad,

Ha hűséges vagy, s szorgalmas,

A Hugrabugba várnak.

Ha éles az elméd,

A Hollohátba mehetsz,

Ha ravasz vagy, s becsvágyó,

Mardekáros lehetsz.

Bár én még elvégzem azt,

Amiért lettem,

Mert tudom, hogy ezt más

Nem teheti helyettem.

Mégis, tudom, kárt teszek,

Az egységet megbontom,

De köteleznek rá, mert

Ez a feladatom.

Ami egyben lenne teljes,

Azt négy felé osztom,

Nem tagadhatom meg,

Ez az én posztom.

Most borús idők járnak,

Az egység talán furcsa,

De fogjatok össze,

Ez a győzelem kulcsa.

Látom már, hogy a teremben,

Most mindenki éhes,

Nem leszek így

Túlzottan beszédes,

Hogy megteljenek a gyomrok,

S mindenki jól lakjon,

Essünk hát túl gyorsan az

Év eleji beosztáson.