Szeptember 2. Alvás előtt a Gyengélkedőn

Muszáj leírnom, mi történt!!!

Éppen Bellucika és Black “kedves kis szóváltását” hallgattam, mikor hangos dübörgést hallottam a folyosóról, majd egyszerre robbant be: Lizzie, Vani, Alice, Amy, Katie, Potter, Remus, Peter, Malfoy, Black, Crak, Monstro, Lestrange és Piton. Hát nem mondom, rendesen meglepődtünk. Mármint mi, a “betegek”.

A csajok felém kormányozták magukat, míg Potterék Blackhez mentek, a Mardisok meg Trixyhez.

- Lily, óriási hírünk van! – sikkantotta Vani, és Lizzie is úgy pattogott mellette, mint akit felhúztak.

- Mi az, ami nem várhatott volna reggelig? – kérdeztem, s közben sűrűn Madam Pomfrey szobája felé pillantottam. Csodálkoztam, hogy még nem jött elő erre a dübörgésre.

Trixike ekkor nagyot visított. Black és nagy hurrá-kiáltásokban tört ki. Na, ezek után tényleg kíváncsi lettem, hogy tulajdonképpen miről is van szó.

- Lily, képzeld! Szeptember 20-án az egész hetedik évfolyam Franciaországba utazik, ugyanis a Beauxbatons meghívott minket! – újságolta Amy.

Huh… Ez volt azon ritka pillanatok egyike, amikor nem tudtam megszólalni. Mikor magamhoz tértem első döbbenetemből, addigra már mindenki egymás szavába vágva dumált:

- Jujj, olyan jó lesz! Látni fogjuk a Beauxbatons-t! – Katie.

- Fürödhetünk is a francia riviérán! – Alice.

- Meglátogatjuk a helyi plázá-t is! Dumbledore biztosan megengedi…- Lizzie.

- Találkozhatunk Davidékkel! – Vani.

- Találkozhatunk a helyi pasikkal – Amy.

- Amy! Neked van barátod! – pirítottam rá.

- Az igaz, de nem kötelezhetem el magam 17 évesen, nem igaz?

- Hát nem. Legalábbis általában nem igaz. De nyugodj meg, Amy, senki nem várja tőled, hogy – bár már nagykorú vagy – elkötelezd magad. Nem tolunk eléd lehetetlen akadályokat – csipkelődött Katie.

- Hééé! Kikérem magamnak! – szállt vitába Amy Katie-vel.

- Ugyan mit kérsz ki? Csak azt ne mondd, hogy jártál már pasival két hétnél tovább!

- Igenis jártam! Tudod, Kevinnel! De mit is magyarázkodok én itt neked! Mindig is ilyen bunkó voltál! Hogy nem tudsz senkiről leszállni! – kiabálta. Itt már az egész Gyengélkedő ránk figyelt.

- Csak azért, mert te nem kellesz egy pasinak se, még nem kéne engem piszkálni! Tudod, most már értem, miért lettél Mardekáros! – mondta Amy, de amint kiejtette a száján ezeket a szavakat, rájött, hogy túl messzire ment. Katie nem dühöngött. Megbántottan, szégyenkezve, csalódottan hajtotta le a fejét, szemében könny csillant.

A termen döbbent csend ült. Katie sarkon fordult, és elrohant. Én meg kipattantam az ágyamból, nem törődve azzal, hogy tulajdonképpen alig bírok járni, és utánaszaladtam. Borzasztóan fájt a lábam, de nem érdekelt.

Csak rohantam, míg nem zokogást hallottam egy tanteremből.
Benyitottam.

Katie ott ült a földön, és zokogott. Leültem mellé. Ekkor már észrevett, és csak ennyit mondott:

- Ha-ha-hagyj béh-kén!

Nem mondtam semmit, csak átöleltem. Ő magához szorított, és könnyekkel áztatta el a pizsamámat.

- Jól van, próbálj megnyugodni. – mondtam.

- E-ez any-annyira szöhöhörnyű – zokogta.

Vártam egy kicsit, amíg megnyugodott.

- Tényleg ennyire kiállhatatlan vagyok? – kérdezte kétségbeesetten.

- Dehogy. Csak megbántottad Amyt, és mérgében mondott ilyeneket. Ne is törődj vele. Nem gondolta komolyan. Neked jó szíved van, tudja ezt ő is. Csak tudod, mennyire sértődékeny, és most megbántottad. Valljuk be, te kezdted a piszkálódást. És biztos vagyok benne, hogy már ő is megbánta, hogy ilyeneket vágott a fejedhez. Nyugodj meg. Attól, hogy a Mardekárba kerültél, nekünk még ugyanúgy a barátnőnk vagy, sőt, hidd el, hogy mindenki csodál téged, amiért kibírod egy szobában Bellatrix-szel. Én legalábbis nagyon. Most pedig gyere, menjünk vissza a Gyengélkedőre.

Azzal karon ragadtam, és elindultunk a Gyengélkedőre.

Mikor benyitottunk, mindenki ránk nézett, és Amy bátortalanul odalépett hozzánk.

- Katie, kérlek, ne haragudj azért, mert olyan szörnyűségeket mondtam neked. Nem gondoltam komolyan – intézte szavait Katie-hez, lehajtott fejjel.

Katie egy darabig csak nézett rá, majd átölelte.

- Nincs harag.

- Akár egy csöpögős filmben – sóhajtott színpadiasan Black.

- Fogd be a szád! Senki sem kérdezett, de idióta – csattant rá – mindenki legnagyobb meglepetésére – Lizzie.

- Hoppá, a Vorm, már el is felejtetted a nagy rajongásodat az unokaöcsém iránt? – élcelődött Trix.

- Te is fogd be, liba – dörrent rá Trixykére.

Lestrange ropogtatni kezdte az ujjait. Amit persze Vani is, és én is észrevettünk.

- Mi van, Lestrange, csak nem belezúgtál Trixykébe? –kérdeztem tőle.

- Semmi közöd hozzá, sárvérű.

Erre Potter egy átkot küldött Lestrange-re, mire Trix sikítozva előkapta a pálcáját, és visszalőtt Potterre, Black Pitont célozta meg, Katie Malfoyt, Peter – a csodák csodájára – elbánt Monstroval, Lizzie Narcissát átkozta meg, Vani segített Potternek Trix-szel szemben, Amy pedig Crakot vette célba. És már megint párbaj lett a vége….

Nem tudom, milyen oknál fogva, de én is beszálltam Malfoy ellen. Alice előkapta a pálcáját, és Black-nek segített Pitonnal szemben. Csak Remus maradt ülve. (Alice-en is csodálkoztam)

Röpködtek az átkok, Peter és Lestrange mellé most dőlt ki Monstro is, hirtelen Vani is elájult. Remus odarohant hozzá, és elvonszolta a tűzvonalból.

- Mi a fészkes fene folyik itt? – mennydörögte Madam Pomfrey. – Mégis mit képzelnek, mi ez itt? Cirkusz? Lovagi torna? Ez egy kórterem! Hogy merészeltek itt párbajozni?

Összeszámolt minket. (a sebesülteket).

Csak Remus, Katie, Amy, Alice és Crak úszta meg sértetlenül, bár fogalmam sincs, hogy az utóbbi hogyan. Nekem se lett semmi bajom, csak a lábam fájt még.

Így most vagyunk egy szép számmal a Gyengélkedőn. A három Black, Potter, Peter, Vani, Lizzie, én, Monstro, Trix, Cissy, Malfoy, Lestrange és Piton…. Nagyon jól beosztottuk, mondhatom. Hat-hat sebesült, ha az eredetieket is beleszámítjuk. Madam Pomfrey bosszúsan kiparancsolta a többieket a Gyengélkedőről, és ellátta a sebesülteket, majd fölment, hogy értesítse Dumbledore-t a történtekről.

Dumbledore úgy határozott, hogy a Gyengélkedőt osszák két részre, amíg mi itt vagyunk.

A legrosszabbat még le se írtam.

POTTER A MELLETTEM LÉVŐ ÁGYBA KERÜLT!

Mellette ott van Black, aztán meg Peter.

Mellettem Lizzie fekszik, őmellette meg Vani.

Velünk szemben, kicsit arrébb a Mardisok, természetesen paravánnal elválasztva. Annyi pozitívum van a dologban, hogy mi közelebb vagyunk az ajtóhoz, míg Malfoyék Madam Pomfrey ajtajáhozz vannak közelebb. Hehe. Megszívták.

Most mennem kell. Madam Pomfrey már így is eléggé zabos, mert nem oltottam még le a lámpát.